Vigyázzatok, jön az új Ptk!

Az új Ptk. személyiségvédelmi része nem kizárólag a fotóriporterek munkáját érinti érzékenyen. Az új rendelkezések a hatályos szabályoknál lényegesen nagyobb mértékben avatkoznak bele a sajtó szabadságába.

A sajtó most a fotóriporterek egyébként tökéletesen indokolt panaszával van elfoglalva: az új Ptk. ugyanis immár nem csak a képmás nyilvánosságra hozatalához, hanem már az elkészítéséhez is az érintett beleegyezését követeli meg. Ez alól csak a tömegfelvétel és a nyilvános közszereplés lesz majd a kivétel, hasonlóan a mai gyakorlathoz.

Az azonban egyáltalán nem hasonlít a mostani gyakorlathoz, hogy a képmás (és a hangfelvétel) elkészítéséhez is hozzájárulást kíván meg: ez már-már ellehetetleníti az oknyomozó újságírás azon válfaját, ahol a tényállítás bizonyítékául rejtett kamerás felvételek szolgálnak, de azok csak a bírósági tárgyalóteremben kerülnek elő.

Az a bírósági gyakorlat valószínűleg nem változik, hogy a rejtett felvételek továbbra is felhasználhatók lesznek bizonyítékként, a készítőnek ugyanakkor szembe kell nézni azzal, hogy az anyaggyűjtés önmagában személyiségi jogsérelmet valósíthat meg.

A szabály ugyanakkor együtt értelmezendő az új Ptk.-nak a közéleti szereplőkre vonatkozó azon általános szabályával, amely szerint esetükben a közügyek megvitatása érdekében a személyiségi jogok korlátok közé szorulhatnak. Más kérdés, hogy rejtett kamerás felvételen nem csak közszereplő, hanem az őt lefizető vállalkozó is szerepelhet(ne, ha hazánkban lenne ilyen).

Az új Ptk. személyiségi jogvédelmi része azonban más szempontból is tartogat még a bírói gyakorlatra váró
megoldandó feladatokat. Önálló személyiségi jogsérelemként definiálja például a becsületsértést, azaz a más személy társadalmi megítélésének hátrányos befolyásolására alkalmas, kifejezésmódjában indokolatlanul bántó véleménynyilvánítást. A fogalmat a mai Ptk. is tartalmazza, azonban a bírói gyakorlat (legalábbis a polgári ügyekben) eddig következetesen tartotta magát ahhoz, hogy a véleménynyilvánítást tolerálja.

Ez különösen annak fényében érdekes egyrészt, hogy szintén újdonságként önálló személyiségi jogsérelem lesz az az eset, amikor egy közösség valamely tagja "a személyisége lényeges vonásának minősülő, a magyar nemzethez, illetve valamely nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösséghez tartozásával összefüggésben a közösséget nagy nyilvánosság előtt súlyosan sértő vagy kifejezésmódjában indokolatlanul bántó jogsérelem" esetén lesz jogosult a saját személyiségi jogát érvényesíteni. Kérdés, hogy azok a szófordulatok, amelyek mindeddig a véleménynyilvánítás védelmét élvezték, és például (büntető ügyszakban) nagyon helyesen alkalmatlanok voltak a közösség elleni izgatás tényállásának megállapítására (például: "büdös cigány!"), más megfogalmazásban (például: "bunkó magyar!") alkalmasak lesznek-e a jogsértés megvalósítására.

A másik ok, amiért ezek az új rendelkezések különösen érdekesek, az az a szabály, amely szerint ha a személyiségi jog megsértése közérdekbe ütközik, a jogosult hozzájárulásával az ügyész lesz jogosult keresetet indítani. A bírói gyakorlatra vár annak kimunkálása, hogy milyen fokú jogsérelem minősül -- például egy közszereplőt érintő, súlyosan lealacsonyító véleménynyilvánítás esetén -- olyannak, ami már az ügyészi fellépést indokolja. (Miközben az egyelőre nem világos, hogy az ügyészi közreműködésnek mi lesz a jelentősége, de érdemes felidézni, hogy az Alkotmánybíróság még a rendszerváltozás idején erősen korlátozta az ügyészi keresetindítás lehetőségét, mondván: az nem fér össze a polgári jogviszonyokra jellemző rendelkezési joggal, azzal, hogy ki-ki maga döntse el, kíván-e jogot érvényesíteni).

Az ügyészi keresetindítás lehetősége a közösséget ért jogsértés esetén annyiban tér el az imént említettől, hogy értelemszerűen nincs szükség a jogosult hozzájárulására: ha tehát az ügyész úgy értékeli, hogy egy közösséget érintő bírálat túlmegy egy határon, akkor is jogosult lesz pert indítani, ha nincs, aki ezt sérelmezte volna.

A sajtó szabadságát, ha már a törvény olyan, amilyen, immár a bíróságoknak kell megvédeniük.

A törvény Vezérünk akarata

Reggel látja az ember azt a videót, amelyen Szeretett Vezérünk kedélyesen évődik a főispánnal arról, hogy meg kéne szerezni az Andrássy út egyik ingatlanát, amely egy portugál tulajdonosé, de meg lehet szerezni, csak annyi kell hozzá, hogy a főispán javaslatára a Vezér csináljon egy törvényt, amivel a tulajdonjog az államra száll. Az ember közönyösen megvonja a vállát, mondván, Szeretett Vezérünk arra sem emlékszik, hogy nemrégiben fogadták el a kisajátítási törvény módosítását, amelynek alapján elegendő lenne kormányrendeletben kiemelt beruházásnak nyilvánítani a környéken mondjuk egy vízcsap cseréjét, és máris el lehetne venni az ingatlant a tulajdonosától.

Dél körül jön a hír, hogy a bíróság szembe mert szegülni Szeretett Vezérünk akaratával, és hatályon kívül merte helyezni azt a rendőrségi határozatot, amely megtiltotta a náci Jobbik tüntetését a Zsidó Világkongresszus napján. Pedig Szeretett Vezérünkön nem múlott volna: ő maga az egyik legkérlelhetetlenebb ellensége a szélsőségeknek. Legott fel is kérte a Kúria elnökét, vizsgálja meg a jogi lehetőségeket, bár azok egyelőre nem foglalják magukba azt, hogy egy bírósági vezető egy konkrét ügyet felülbíráljon, igazgatási úton. Az ember persze őszintébbnek tartaná az aggódást, ha a Szeretett Vezér pártja nem állt volna ki Bayer Zsolt nácizmusa mellett, hogy mást ne említsünk.

És akkor délután jön az újabb hír, hogy "újraértékelik" a trafikpályázatokat egyes vesztesek esetében. Szeretett Vezérünkhöz is eljutott ugyanis, hogy a teljesen tiszta és politikamentes pályáztatás eredményeképpen sajnos sokak megélhetése került veszélybe. De Szeretett Vezérünk senkit nem hagy a sorsára. Ha ennek az az ára, hogy felül kell bírálni egy nyilvánvalóan törvényes pályázatot, akkor úgy legyen.

Azt hiszem, előbb-utóbb a pályázaton "nyertes" csókosok is belátják, jobb, ha a jog uralkodik.

Felelős szerkesztő: Kúria

Konkrét bírósági ítélet is mutatja immár, mennyire káros, ha a törvény veszi át a szerkesztők feladatait: a Kúria szerint a TV2-nek tavaly be kellett volna számolnia a Jobbik március 15-i megemlékezéséről is, mert a törvény ezt előírja.

Az ítéletről sajtóközleményben számolt be a Kúria honlapja, emlékeim szerint kevés visszhangot kavarva. Az ügy lényege az volt, hogy a Jobbik azt sérelmezte: a TV2 miért nem számolt be az ő március 15-i megemlékezésükről is. A kiegyensúlyozottság követelményének sérelmét látva ezért kifogással fordult a médiahatóság médiatanácsához.

A médiatanács honlapján elérhető határozat ismerteti a kérelmet: "A Kérelmező szerint a Médiaszolgáltató súlyosan megsértette az Mttv. 12. § (2) bekezdésében, valamint az Smtv. 13. §-ában foglalt sokoldalú, tényszerű, időszerű, tárgyilagos és kiegyensúlyozott tájékoztatási kötelezettség alapelvi követelményeit akkor, amikor 2012. március 15-én a 18 óra 30 perctől sugárzott „Tények” című hírműsorában nem tájékoztatott a Jobbik Magyarországért Mozgalom ünnepi megemlékezéséről. A műsorban tudósítottak a Kormány, az MSZP, az LMP, a Demokratikus Koalíció, valamint a Milla nevű társaság március 15-i rendezvényéről."

A TV2 a kérelemre adott válaszában naivan próbált az észérvekre hivatkozni. "Álláspontja szerint sem az Smtv. 13. §-a, sem egyéb jogszabályi rendelkezés nem ír elő minden párt, politikai erő, illetve érdekcsoport vonatkozó megnyilvánulásainak bemutatására vonatkozó kötelezettséget semmilyen kérdésben. A Médiaszolgáltató szerint az Smtv. és az Mttv. tájékoztatás kiegyensúlyozottságára vonatkozó rendelkezései a különböző álláspontok bemutatását írják elő, és nem a médiában való szereplés jogát biztosítják. Álláspontja szerint a Kérelmező sem nevezte meg a kifogásában, hogy mely információ elmaradt közlését tekintette sérelmesnek, hanem azt kérte, hogy a Médiaszolgáltató közölje a Jobbik által rendezett eseményről készült anyagot. A médiában történő szereplés nem tárgya a kiegyensúlyozottsági kötelezettség megsértése miatt indítható eljárásnak."

A médiatanács ezután részletesen elemzi a műsort, majd a következő megállapításra jut: "(...)[a] szerkesztői szabadság alapján a Médiaszolgáltató szabadon határozhatja meg a műsorszámban közzétett hírek körét. Az Smtv. 4. §-ához fűzött indokolás egyértelműen rögzíti, hogy senkinek sincsen alanyi joga arra, hogy követelje bármely médiumban való szereplését, illetve véleménye abban való közzétételét. (...) A médiaszolgáltatókat nem terheli tájékoztatási kötelezettség, azaz - a szerkesztői szabadságra tekintettel – a saját belátásuk szerint dönthetik el, hogy mely események tartanak számot a közérdeklődésre, azaz mely eseményekről számolnak be, kiket szólaltatnak meg." A médiatanács szerint a Jobbik március 15-i rendezvénye és az egyéb rendezvényekről szóló tájékoztatások nem kapcsolhatók össze, azok nem függenek össze egymással.

A Jobbik keresettel támadta a médiatanács határozatát. Az ennek folytán eljáró Fővárosi Ítélőtábla viszont megállapította, hogy "a médiaszolgáltatás megsértette a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményét azzal, hogy az ünnepi megemlékezések sorában nem tudósított a Jobbik Magyarországért Mozgalom rendezvényéről. Kötelezte a médiaszolgáltatás, hogy a Tények című műsorszámában értékelő magyarázat nélkül tegye közzé a Fővárosi Ítélőtábla döntését vagy adjon lehetőséget a felperesnek az álláspontja megjelenítésére."

A másodfokon eljáró Kúria helybenhagyta ezt az ítéletet. Indokolásában kifejtette: "Annak meghatározása, mely ügy tart közérdeklődésre számot, a szerkesztői szabadság körébe tartozik, de a tájékoztatás nem lehet önkényes, meg kell, hogy feleljen a sokoldalú, tényszerű, tárgyilagos és kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének. A tájékoztatás akkor kiegyensúlyozott, ha az adott eseménnyel kapcsolatban valamennyi releváns információt, nézetet megjelenít."

De mit is mond az ügyben alkalmazott jogszabályhely? A sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény 13. §-a szerint: "A tájékoztatási tevékenységet végző lineáris médiaszolgáltatások kötelesek a közérdeklődésre számot tartó helyi, országos, nemzeti és európai, valamint Magyarország polgárai és a magyar nemzet tagjai számára jelentőséggel bíró eseményekről, vitatott kérdésekről az általuk közzétett tájékoztató, illetve híreket szolgáltató műsorszámokban sokoldalúan, tényszerűen, időszerűen, tárgyilagosan és kiegyensúlyozottan tájékoztatni."

A korábbi médiatörvény tartalmazott egy hasonló rendelkezést (4. § (1) bekezdés), de csak hasonlót: "A közérdeklődésre számot tartó hazai és külföldi eseményekről, vitatott kérdésekről a tájékoztatásnak sokoldalúnak, tényszerűnek, időszerűnek, tárgyilagosnak és kiegyensúlyozottnak kell lennie."

Látható, hogy az új törvényi előírás alapján nem az a kérdés, hogy a szerkesztő úgy dönt-e, beszámol egy eseményről, hanem az, hogy volt-e esemény, amelyről a szerkesztőnek kötelessége beszámolnia.A Magyar Újságírók Országos Szövetsége az új médiaszabályozással kapcsolatos beadványában ezen előírás megsemmisítésést is kérte az Alkotmánybíróságtól, azonban a végül megszületett határozat e kérdésre nem tér ki.

Az ismertetett esetben a Kúria tehát úgy értékelte, hogy eseménynek maga a március 15-i évforduló minősül, nem pedig az annak köré szervezett egyes események, továbbá hogy ezek az események ugyanarról a közéleti kérdésről kifejtett különböző releváns véleménynek számítanak, amelyekről a médiaszolgáltatónak teljes körűen be kell számolnia. Ez kiváló példája annak, miként veszi át a bíróság a szerkesztő munkáját a törvény előírása miatt, s a független bíróság miként jár előrébb a szélsőjobbhoz való igazodásban még a (szélsőjobbra kacsingató) kormánypárthoz közel álló médiatanácsnál is.