Súlyosan jogsértő a Nemzeti Választási Bizottság
azon határozata, amely szerint egy nem közszolgálati szerkesztőség ne
választhatná meg szabadon, kit hív meg választási vitára és kit nem. A
határozat vagy az esélyegyenlőség fogalmának alapvető félreértése, vagy
egyszerű igazodás a hatalom elvárásához.
A Nemzeti
Választási Bizottság jogsértőnek minősítette, hogy a Népszabadság és az ATV
önként szervezett választási vitáira nem hívta meg a Jobbik képviselőit. A
bizottság szerint ezzel a két szerkesztőség megsértette a választási eljárási
törvénynek az esélyegyenlőségre vonatkozó előírását.
Ez azonban súlyos
tévedés.
A választási
eljárási törvény szerint az esélyegyenlőségnek a választási eljárásban, ezen
belül a kampánytevékenység során kell érvényesülnie.
A
kampánytevékenység fogalmába azonban a sajtó által szervezett vita nem értendő
bele. A törvény szerint kampánytevékenységnek azok a tevékenységek minősülnek,
amelyek célja a választói akarat befolyásolása. Ennek eszközei többek között a plakát,
a jelölő szervezet vagy jelölt által történő közvetlen megkeresés, a politikai reklám és a választási gyűlés.
E meghatározásból nyilvánvaló, hogy kampánytevékenységnek azok a
tevékenységek minősülnek, amelyek során vagy a jelölő szervezet maga kezdeményez
olyan cselekményeket, amelyek célja a választói akarat befolyásolása, vagy a
választói akarat befolyásolása valamely meghatározott jelölő szervezet érdekében
történik.
Egy nem közszolgálati szerkesztőség által szervezett vita esetében azonban
a szerkesztőség célja nem a választói akarat befolyásolása, hanem a jelölő
szervezetek álláspontjainak összevetése, ígéreteik komolyan vehetőségének
ellenőrzése, ezáltal pedig a választók tájékoztatása. Alapvető különbség áll
fenn tehát a jelölő szervezetek tevékenysége és a sajtó tevékenysége között:
míg a jelölő szervezetek a saját álláspontjukat kívánják népszerűsíteni, addig
a sajtó tájékoztatja a közönségét arról, melyik szervezetnek mely kérdésben mi
az álláspontja.
A sajtóra a választási eljárási törvény abban a vonatkozásban rendeli
alkalmazni az esélyegyenlőség követelményét, hogy a politikai reklámok
közzétételére irányuló szerződéseket minden jelölő szervezetre nézve egyenlő
feltételekkel kell megkötni.
Ez élesen elkülönítendő a szerkesztőség tájékoztató
tevékenységétől, amelynek része lehet az egyes álláspontok vita formájában való
ütköztetése is (amint az elég gyakran meg is történik például a „Vita”, „Pro és
Kontra” vagy hasonló című rovatokban), s ezek szereplőinek kiválogatása a sajtó
kizárólagos joga és szabadsága.
Ha tehát egy
szerkesztőség úgy dönt, hogy nácikkal nem áll szóba, akkor ezzel a cselekményével
nem sérti a választási eljárás esélyegyenlőségre vonatkozó előírását, hanem él
azzal a szabadságával, amelynek a választási esélyegyenlőség nem mércéje, és amelyet
ezért egy jogállamnak kötelessége elismernie és tiszteletben tartania.
Talán éppen a Nemzeti
Választási Bizottságnak kellene a saját szemében a gerendát észrevennie,
ahelyett, hogy a sajtószabadságot korlátozná. Az inkriminált határozat
indokolásának végén ugyanis ez olvasható: „A Nemzeti Választási Bizottság
hangsúlyozza továbbá, hogy a kifogásban megfogalmazott magatartás nem csak azt
jelenti, hogy a műsorszolgáltató nem kívánja biztosítani a jelölő szervezetek
esélyegyenlőségét az adott műsorokban, hanem annak a bizonyítéka is, hogy
április 1. és 5. napja közötti 5 adást magába foglaló választási témájú
műsorfolyamában egyáltalán nem kívánja az esélyegyenlőséget biztosítani.”
Túlságosan erős a gyanú, hogy egy ilyen (kérelem és törvényi felhatalmazás nélkül,
tényállás-tisztázás nélkül, a jövőre nézve merőben okszerűtlen levont következtetés
útján kimondott) verdikt a jelenlegi hatalom iránti buzgó szervilizmus terméke,
különösen annak fényében, hogy a kormány által közzétett önreklámok
jogellenességét nem ez a testület, hanem a bíróság mondta ki.
