Egy esetleges
terrorveszély a jelenleg hatályos jogszabályi rendelkezések keretei között is
kezelhető, további jogkorlátozást semmi nem indokol. A jogkorlátozás ugyanis
nem pótolja a megfelelő titkosszolgálati tevékenységet.
Simicskó István honvédelmi miniszter január 28-án a Magyar
Honvédség értekezletén azt mondta, hogy „a terrorizmus ellen minden eszközzel
fel kell lépni, (…) aki nem így gondolja, az a magyar emberek biztonságát teszi
kockára”. Bízik ezért abban, hogy a parlament megszavazza a terrorveszélyhelyzetről
szóló javaslatukat, hogy a legszélesebb eszköztárral – köztük a Magyar
Honvédség erre felkészített erőivel – gondoskodhassanak a magyar emberek
biztonságáról (forrás: http://www.kormany.hu/hu/honvedelmi-miniszterium/hirek/a-magyar-emberek-biztonsaga-a-legfontosabb).
E nyilatkozat feltételezi, hogy létezik kormányzati
előterjesztés a terrorveszélyhelyzet kezelésére irányuló „szélesebb eszköztár”
létrehozásáról, de e sorok írásakor a hivatalos forrásokban (kormany.hu,
parlament.hu) ennek nincs nyoma. Egyelőre tehát csak a tagadásból tudunk
kiindulni, miszerint a kormány nem törekszik teljhatalomra a terrorveszély ürügyén,
ilyen nyilván eszébe sem jutna. (Közismert, hogy a kormány mindig is a fékek és
ellensúlyok, a jogállami garanciák és a számonkérhetőség nagy híve volt, ami az
Alkotmánybíróság hatáskörének és az indítványozás lehetőségének korlátozásától
a legfőbb ügyész, a számvevőszék és a legfőbb bírói szerv elnöke személyén át a
közvagyont érintő döntések nyilvánosságának korlátozásáig jól nyomon
követhető.)
Ettől persze még lehet, hogy a terrorveszéllyel szemben
tényleg csak további jogkorlátozásokkal lehet felvenni a harcot. Nézzük, így
van-e.
Természetes, hogy a kérdés végig gondolásához különbséget
kell tenni a ténylegesen bekövetkezett terrortámadás és annak veszélye között.
A jelenleg hatályos, „Alaptörvény” nevű jogszabály a szükségállapot
szabályozása körében az élet- és vagyonbiztonságot tömeges méretekben
veszélyeztető, fegyveresen vagy felfegyverkezve elkövetett súlyos, erőszakos
cselekményekről beszél. Ha legalább egy ilyen cselekmény által előidézett veszélyhelyzet
fennáll, az Országgyűlés, akadályoztatása esetén a köztársasági elnök, jelenleg
is szükségállapotot hirdethet ki. Az erre vonatkozó garanciális szabályok (az
Országgyűlés akadályoztatásának megállapítása, illetve a parlament utólagos
tájékoztatása, és a parlament döntési jogköre az intézkedések jogszerűségét illetően)
lényegében megegyeznek az 1989-es, jogállami alkotmány hasonló
rendelkezéseivel.
A hatályos szabályok szerint szükségállapotban az alapvető
jogok gyakorlása – az emberi méltóság tiszteletben tartása, a kínzás,
embertelen bánásmód tilalma, az ártatlanság vélelme, védelemhez való jog, a nullum
crimen és a nulla poena sine lege, illetve a jogorvoslathoz való jog kivételével
– felfüggeszthető vagy korlátozható. Ma sincs akadálya tehát szükségállapot
esetén a például a gyülekezés vagy a véleménynyilvánítás szabadsága
korlátozásának, illetve felfüggesztésének.
Sőt, a rendkívüli jogrend részletes szabályait tartalmazó 2011.
évi CXIII. törvény jelenleg is tartalmazza, mi minden és hogyan korlátozható
például szükségállapot idején.
Így például elrendelhető a sajtótermékek és a
tömegtájékoztatást szolgáló más közlemények előzetes ellenőrzése és a
megjelenésük közzétételi engedélyhez kötése. Elrendelhető a rádió, televízió és
egyéb tömegkommunikációs intézmény helyiségeinek, stúdióinak, műsorszóró
adóinak, berendezéseinek és létesítményeinek igénybevétele, használatra való
átengedése vagy ezek használatának mellőzése. Elrendelhető a postai, az
elektronikus hírközlési szolgáltatások szüneteltetése, korlátozása és
ellenőrzése, továbbá a távközlési és informatikai hálózatok és berendezések
igénybevétele, az elektronikus hírközlő berendezés használatra való átengedése,
illetve használatának mellőzése. A közúti, vasúti, vízi és légi járművek
forgalma a nap meghatározott időszakára, meghatározott területre (útvonalra)
korlátozható, illetve az ország egész területén vagy meghatározott részén
ideiglenesen megtiltható. Korlátozható, illetve megtiltható a magyar
állampolgárok külföldre utazása, a külföldiek beutazása, a külföldi
személyekkel és szervezetekkel vagy intézményekkel való érintkezés és
kapcsolattartás. Korlátozni lehet a lakosság utcán vagy más nyilvános helyen
való tartózkodását (kijárási tilalom). A kijárási tilalmat és annak időtartamát
a rádió, a televízió, a sajtótermék és hirdetmény útján, valamint a helyben
szokásos módon a lakosság tudomására kell hozni. Közterületen tartandó
rendezvény, nyilvános gyűlés a védelmi érdekek sérelme esetén megtiltható.
Látható tehát, hogy az államhatalom jelenleg is rendelkezik
számos olyan eszközzel, amely az ország védelme érdekében alkotmányos jogokat
korlátoz.
Kétségtelen, hogy jelenleg a szükségállapot kihirdetéséhez
legalább egy, legalább előkészületi szakba jutott terrorcselekmény szükséges.
Az a kérdés, hogy fennáll-e ilyen helyzet, viszont alapvetően titkosszolgálati
kérdés, aminthogy a vele szemben való védekezés is. A gyülekezési jog, a sajtó
szabadsága vagy az internet korlátozásával nem pótolható a titkosszolgálati
munka, és semmi nem támasztja alá, hogy az ilyen intézkedések hatékonyak
lennének a terrorfenyegetéssel szemben. Ha ugyanis egyesek visszaélnek a
szabadságjogokkal, az nem szolgálhat magának a szabadságjog korlátozásának
alapjául. Ez pedig alapvető kérdés abból a szempontból, hogy felmerülhet-e
egyáltalán a jogkorlátozások szükségessége és arányossága (ha ez számít még
valamit egyáltalán).
Ha azonban bármi alá is támasztaná az összefüggést, felmerül
a kínzó kérdés: miért nem írták az „Alaptörvény” rendkívüli jogrendről szóló
rendelkezései közé a terrorveszélyhelyzet fogalmát és következményeit a
kezdetektől? A terrorveszély fogalma nem volt ismeretlen az „Alaptörvény”
megalkotása előtt Európában sem. És ne feledjük, hogy a terrortól való félelmet
kihasználó menekült- és bevándorlóellenes kampány az egy évvel ezelőtti Charlie
Hebdo-merénylethez kötődik, igaz, akkor még az irányadó kinyilatkoztatás az
volt, hogy a „gazdasági bevándorlás rossz dolog”, s csak ettől kiindulva
jutottunk el a menekültekkel szembeni kerítésen át a menekülteknek a
terroristákkal való azonosításig. Ami körülbelül annyira igaz, mintha az ember
azt állítaná, hogy minden fideszes egy korrupt tolvaj, akinek még modora sincs,
viszont hűségesen asszisztál Orbán Viktor bármely újabb, hatalmat koncentráló
és az ellenőrző mechanizmusokat korlátozó törekvéséhez. Jelenleg ez legalábbis
a látszat (és természetesen az, hogy e sorok írója kockára akarja tenni a
magyar emberek biztonságát, stb.).
