A bíróságok igazgatásáról szóló törvény
folyamatban lévő módosítása sem változtat azon a helyzeten, hogy az Országos
Bírói Hivatal elnöke lényegében egymaga jogosult bírói kinevezésekről és
felmentésekről, áthelyezésekről és kirendelésekről dönteni, ami lerombolja a
bíróságok függetlenségébe vetett közbizalmat.
A bíróságok
szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) határozza
meg, milyen feladatokat lát el az Országos Bírói Hivatal elnöke. A 76. § (5) bekezdése szerint az OBH elnöke a személyzeti
kérdésekkel kapcsolatos feladatkörében
·
javaslatot tesz a köztársasági elnöknek a bírák kinevezésére és felmentésére,
·
dönt a bíró más szolgálati helyre történő kirendeléséről, ha a kirendelés
nem a törvényszék és az illetékességi területén működő közigazgatási és
munkaügyi bíróság, illetve járásbíróság között vagy a törvényszék illetékességi
területén működő járásbíróságok között, vagy a törvényszék illetékességi
területén működő közigazgatási és munkaügyi bíróság és a járásbíróságok között
történik.
A bíróságok igazgatásának
felügyeletét ellátó, a bírói önkormányzatiság elve alapján megválasztott
Országos Bírói Tanácsról szóló 103. § nem tartalmaz olyan hatásköröket,
amelyekkel az OBT az OBH elnökének a fenti jogkörök alapján meghozott döntéseit
ellenőrizhetné, így például sem a bírói pályázatok kiírásában, sem azok
elbírálásában nincs szerepe. Az OBT-t mindössze egy általános véleményezési és javaslattételi
jog illeti meg, amely az OBH elnökét nem köti.
Megállapítható, hogy a bírák
kinevezése és felmentése, továbbá a bírók áthelyezése és kirendelése körében az
OBH elnökének egyszemélyi döntésével szemben jelenleg nem állnak rendelkezésre
olyan jogi eszközök, amelyek egy esetleges hibás személyi döntést
korrigálhatnának. Így megtörténhet, hogy az OBH elnöke javaslatára a
köztársasági elnök, akinek szintén nincs érdemi felülmérlegelési lehetősége,
egy politikailag bármely oldal javára nyíltan elfogult jogászt javasol bírói
kinevezésre, avagy a bírák áthelyezésével vagy kirendelésével hoz létre olyan
helyzetet, amelyben a pályájuk során elfogulatlanságukat évtizedek alatt
bizonyító bírák nem járhatnak el a közérdeklődésre számot tartó, kiemelt
ügyekben (és más ügyekben sem).
Az Európai Unió részéről
megfogalmazott bírálatok hatására a kormány T/6393 számon beterjesztette a
Bszi. módosításáról szóló törvényjavaslatot. Ez
azonban a fent felsorolt, az OBH elnökének kezében túlzott személyi hatalmat
biztosító jogi helyzeten nem változtat. Azokat a rendelkezéseket ugyanis,
amelyek az OBH elnökének személyügyi hatásköreiről szólnak, nem érinti.
Ezért továbbra is
alkotmányellenesnek tekinthetők az OBH elnökének hatáskörei, tekintettel arra,
hogy a bírák kinevezése és felmentése, továbbá karrierjük egyéb lényeges
elemeinek körében az érdemi döntés egyetlen személy kezében koncentrálódik, ami
aláássa a bírák függetlenségébe és pártatlanságába vetett közbizalmat. (Ezt a
közbizalmat amúgy is rontja, hogy az OBH elnöke a kormánypárt egyik meghatározó
politikusának felesége.) A jogállamiság alapelve nélkülözhetetlenné teszi, hogy
az állam az intézményrendszer szabályait úgy alakítsa ki, hogy azok alapján ne
legyen kétséges a bírák függetlensége és pártatlansága.
Kívánatosabb lenne, ha az
OBH elnöke egyedül nem lenne jogosult a fenti, a bíróságok személyzeti ügyeit
érintő döntések meghozatalára, hanem döntései az OBT egyetértéséhez lennének kötve.
(A fenti írás a Jogászokkal a Demokratikus Jogállamért
Egyesület állásfoglalásának tervezeteként készült.)