A Donáti utcából jelentjük

A legújabb alkotmánymódosítás alapján is alkotmányellenes a magánnyugdíjpénztári tagdíjak konfiskálása, ezért beadtam egy indítványt a törvénymódosítások megsemmisítése iránt.
Az indítványnak immár a legfrissebb alkotmányi kereteknek kellett eleget tennie: mint tudjuk, Schmitt Pál hosszas mérlegelés után aláírta azt az alkotmánymódosítást, amely szerint költségvetési, adó- és járulékügyekben nemcsak az Alkotmánybíróság hatásköre korlátozott, hanem magát az indítványt is csak akkor vizsgálhatja érdemben, ha az kizárólag az élethez és az emberi méltósághoz, személyes adatok védelméhez, a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához, stb. fűződő jogok sérelmére alapozza az alkotmányellenességet.
(Ami magát ezt az alkotmánymódosítást illeti, az ezt támadó indítványt ma szintén beadtam, annak szövege a korábbi bejegyzésben olvasható. Ha már ott jártam, beadtam egyet annak az alkotmánymódosításnak a megsemmisítése érdekében is, amely visszamenőlegesen vet ki különadót, ennek szövegét ld. lejjebb.)
Itt tehát nem volt helye olyasmikre hivatkozni, mint jogbiztonság, vagy a tulajdonhoz való jog, kizárólag valamelyik nevesített alapjog sérelmét lehetett felhozni. Íme:

A Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága

 Budapest

  

Tisztelt Alkotmánybíróság!

A 2010. évi CI. törvény akként módosította a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvényt (a továbbiakban:  Tbj.), az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról szóló 2005. évi CXX. törvényt, továbbá az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvényt (e három jogszabály a továbbiakban együtt: módosított törvények), hogy az e törvények szerinti foglalkoztatotti jogviszony alapján fizetendő magánnyugdíj-pénztári tagdíj mértékét 2011. december 31-éig 0 %-ra csökkentette, miközben a nyugdíjbiztosítási járulék mértékét a magánnyugdíjpénztár-tagok esetében a korábbi magánnyugdíj-pénztári tagdíj mértékével egyenlő mértérkben megemelte.

Ennek eredményeként a magánnyugdíj-pénztári tagok a támadott törvény szerinti 14 hónap alatt nem jogosultak megtakarításaikat gyarapítani, holott a magánnyugdíj-pénztári rendszer megalkotását követően abban a hiszemben döntöttek a taggá válás mellett, hogy megtakarításaik felett kizárólagos rendelkezési joguk van, s e megtakarításaik hozadéka biztosítja majd időskori járandóságukat.

Az Alkotmány 54. §-a védi az emberi méltóság jogát. Az emberi méltóság anyajogából levezethető az önrendelkezés, az önmegvalósítás joga, ez viszont magával hozza az öngondoskodás jogát is. A támadott törvény sérti az emberi méltóság alapjogát, holott annak tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége lenne.

A kifejtettek miatt a támadott törvény alkotmányellenes, ezért indítványozom annak a kihirdetésére visszamenőleges hatályú megsemmisítését.

Budapest, 2010. november 17.                                                             Tisztelettel:

           

                                                                                                Dr. Nehéz-Posony Márton

Meglátjuk. Alább pedig a különadó ügyében írott indítvány:

Tisztelt Alkotmánybíróság!

A 2010. évi CXIX. törvény 2. §-a módosította a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 70/I. §-ának (2) bekezdését. Ennek alapján „a közterhek viselésére szolgáló forrásokból, valamint az állami vagyonnal gazdálkodó, illetve az állam többségi tulajdonában vagy irányítása alatt álló szervezetek részéről juttatott jövedelemre, az adott adóévet megelőző ötödik adóévtől kezdődően, törvény a jövedelem mértékét el nem érő kötelezettséget állapíthat meg.”

Indítványozom, hogy az Alkotmánybíróság semmisítse meg a hivatkozott törvénymódosítást, mert az alkotmányellenes a következők miatt.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.

A jogállamiság magába foglalja a jogbiztonságot, ezen belül a kiszámíthatóságot, amiből következik a visszamenőleges hatályú, a jogi norma címzettje számára kedvezőtlen tartalmú jogalkotás tilalma. A támadott alkotmánymódosítás azonban minden további megkülönböztető ismérv nélkül teszi lehetővé a visszamenőleges hatályú adóztatást az állami forrásból származó jövedelmekre. Ez ellentétes az Alkotmánybíróság 184/2010 (X. 28.) számú határozatával is, amely viszont az Alkotmánybíróságról szóló 1989 évi XXXII. törvény 27. § (2) bekezdése alapján mindenkire, így az alkotmányozó hatalomra is kötelező.

Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlatában tartózkodott az Alkotmány módosításainak alkotmányossági szempontú vizsgálatától. Tekintettel azonban arra, hogy az alkotmányosságot nem csak az Alkotmány írott szövege hordozza, hanem mindazok a mögöttes jogelvek, amelyek az írott szöveg kodifikálását inspirálták, továbbá az alkotmánybíráskodás gyakorlata során kialakított jogértelmezés tételei is, az Alkotmánynak az írott szövege sem állhat ellentétben ezekkel a jogelvekkel (más, de az Alkotmánybíróság gyakorlatából származó megfogalmazással: a láthatatlan alkotmánnyal). Ebből következően ha az Alkotmány módosítása ellentétesnek bizonyul olyan alapvető alkotmányossági elvekkel, mint például a visszamenőleges hatály tilalma, a nullum crimen sine lege, a nulla poena sine lege elve, a normavilágosság és a kiszámíthatóság követelménye, akkor az Alkotmánybíróságnak a jogállamiságból fakadó alkotmányi, továbbá a saját eljárására vonatkozó törvényi kötelessége ezen módosítások alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése.

Budapest, 2010. november 19.                                                             Tisztelettel:

           

                                                                                                Dr. Nehéz-Posony Márton

Népakarattya

Olyan egyszerű, hogy már szép, ahogy Lázár János, a Fidesz új jogügyi vasökle elmagyarázza, miért lehet lebontani a jogállami garanciákat a népakaratra hivatkozva. A Népszabinak adott interjújában teljesen egyértelműen fogalmaz, idézem:
"(...) Az elmúlt három hét vitája azonban – ami talán az elmúlt húsz év egyik legfontosabb vitája volt – nem az Alkotmánybíróságról, nem a jogbiztonságról és nem is az alkotmányról szólt. Valójában arról, hogy egy országnak volt elege a pofátlan végkielégítésekből, ezt hárommillió szavazó megerősítette, és azt követelte, szerezzük vissza ezeket a hatalmas összegeket. Szimbolikus ügy is ez, amelyben sok minden manifesztálódott, például a demokrácia lényege: a választási ígéret betartása gyengíti vagy erősíti a demokráciát, vagyis érvényesül-e az emberek akarata.

– Egy olyan törvényről beszélünk, amit az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek mondott ki.

– Nem is volt más választása. Az Alkotmánybíróság ebben a mai keretrendszerben semmilyen más döntést nem hozhatott. Ebből azonban nem az következik, hogy a népakaratot figyelmen kívül hagyjuk, hanem az, hogy igazítsunk a rendszeren a népakarat érvényesülése érdekében. Ha a rendszer rossz, akkor nem széttárni kell a kezeket, hanem cselekedni."

A hatályos Alkotmány szerint a halálbüntetés alkotmányellenes (miket beszélek, hiszen ez benne sincs, csak az Alkotmánybíróság vezette le egy határozatában...). Sőt, személyi szabadságától sem lehet senkit önkényesen, törvényes eljárás és bírói határozat nélkül megfosztani.

Pedig milyen szép lenne, ha a sok mocskos tolvajt először jól be lehetne börtönözni, aztán akár fel is lehetne akasztani. Szerintem ez nem lenne ellentétes a népakarattal. Igazítsuk hát hozzá a jogi kereteket! Nem? Tök jó lenne...

Az ugyanis semmiképpen sem fordulhat elő, mint tudjuk, hogy a népakarat a hatalom mostani gyakorlói ellen forduljon.

AB-indítvány az AB védelmében

Minthogy a jogállamnak pont az a lényege, hogy a népakaratra hivatkozva nem lehet benne bármit megtenni, kijelenthetjük, hogy az Alkotmánybíróság hatáskörének csorbításával lényegében megszűnt a jogállam. Ha ugyanis ma ilyen mértékben lehet korlátozni az Alkotmánybíróság döntési jogkörét, akkor holnap majd másban lehet, holnapután pedig a kormánytöbbségnek nem tetsző bírósági ítéleteket lehet törvénnyel felülírni, sőt akár a bírói szervezetet is új alapokra lehet helyezni.
Voltam bátor elkészíteni egy olyan alkotmánybírósági indítványt, amely éppen az alkotmánybírósági hatáskört szűkítő alkotmánymódosítás alkotmányellenességéről szól. Amint a törvény megjelenik a Közlönyben, beadom. Remélem, az Alkotmánybíróság változtat a gyakorlatán, és ezúttal az alkotmánymódosítást is alkotmányossági kontroll alá veszi. Íme az indítvány:

A Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága

Budapest

Tisztelt Alkotmánybíróság!

A 2010. évi ... törvény 1. §-a módosította a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 32/A. § (2) bekezdését, amelynek alapján a költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről, illetékekről és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvényeket az Alkotmánybíróság akkor semmisíti meg, ha azok tartalma az élethez és emberi méltósághoz való jogot, a személyes adatok védelméhez való jogot, a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadságát, vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó 69. szerinti jogokat sérti.

A 2010. évi ... törvény 1. §-a ugyanilyen tartalommal módosította az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 40. §-át.

Indítványozom, hogy az Alkotmánybíróság semmisítse meg a hivatkozott törvénymódosításokat, mert azok alkotmányellenesek a következők miatt.

1. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. Az Alkotmány 2. § (3) bekezdése szerint senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom kizárólagos birtoklására.

Az Alkotmánybíróság teljes, tartalmi korlátozás nélküli megsemmisítő jogköre szavatolja, hogy az állam jogalkotó szervei nem járhatnak el önkényesen, ami nélkülözhetetlen eleme a jogállamiságnak, illetve annak részeként a jogbiztonságnak (a kiszámíthatóságnak). Az Alkotmánybíróság e hatáskörének bármilyen csorbítása ezért a jogállamisággal ellentétes, ezért alkotmányellenes.

2. A jogállamiságból következik a normavilágosság követelménye is. A támadott Alkotmány- és törvénymódosítások ugyanakkor nem értelmezhetők egyértelműen, tekintettel arra, hogy a költségvetésről, illetve az adókról, járulékokról szóló törvények közvetlenül sosem állnak kapcsolatban a módosításban felsorolt alapjogokkal, így lényegében nincs olyan eset, amikor az Alkotmánybíróság a megsemmisítő jogát a módosítás szerinti jogalkotási tárgyak vonatkozásában gyakorolhatná, miközben az alkotmányellenesség egyéb okai (így például a visszamenőleges hatály tilalma, a diszkrimináció, a közteherviselés mint adóztatási cél helyett a büntetés mint adóztatási cél alkalmazása, stb.) e törvények esetében attól függetlenül fennállhatnak, hogy ezek az okok az alapjogokkal közvetlen összefüggésbe nem hozhatók.

Ugyanakkor például az emberi méltóság joga az, amely alapjogra közvetve akár az adó-, akár a járulék-, akár a költségvetési törvények mindenképpen kihatnak: egy visszamenőleges hatályú, diszkriminatív, a jövedelmet és a vagyont a közteherviseléssel indokoltnál nagyobb arányban, büntető jelleggel elvonó adó például a tulajdonhoz fűződő jogot aránytalanul, kényszerítő ok nélkül sérti, de ezáltal az emberi méltóságból levezetett önrendelkezés, önmegvalósítás jogát is sérti. Az emberi méltósághoz, annak részeként az önrendelkezéshez, önmegvalósításhoz fűződő jogot szolgálja ugyanis, hogy az állam nem alkothat önkényes szabályokat, jogalkotói és jogalkalmazói hatalmát csak a rendeltetésének megfelelően használhatja. Ezt fejezi ki az Alkotmány 8. § (1) bekezdése.

Mindezek miatt a támadott törvénymódosítások tartalmi alkotmányellenessége aggálytalanul megállapítható.

Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlatában tartózkodott az Alkotmány módosításainak alkotmányossági szempontú vizsgálatától. Tekintettel azonban arra, hogy az alkotmányosságot nem csak az Alkotmány írott szövege hordozza, hanem mindazok a mögöttes jogelvek, amelyek az írott szöveg kodifikálását inspirálták, továbbá az alkotmánybíráskodás gyakorlata során kialakított jogértelmezés tételei is, az Alkotmánynak az írott szövege sem állhat ellentétben ezekkel a jogelvekkel (más, de az Alkotmánybíróság gyakorlatából származó megfogalmazással: a láthatatlan alkotmánnyal). Ebből következően ha az Alkotmány módosítása ellentétesnek bizonyul olyan alapvető alkotmányossági elvekkel, mint például a visszamenőleges hatály tilalma, a nullum crimen sine lege, a nulla poena sine lege elve, a normavilágosság és a kiszámíthatóság követelménye, akkor az Alkotmánybíróságnak a jogállamiságra vonatkozó alkotmányi, továbbá a saját eljárására vonatkozó törvényi kötelessége ezen módosítások alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése.

Budapest, 2010. november 17.                                                             Tisztelettel:

           

                                                                                                 Dr. Nehéz-Posony Márton

Update: egy kollégám rámutatott, hogy elmulasztottam határozott kérelmet megfogalmazni, ezt most pótoltam. Köszönöm :)