Az indítványnak immár a legfrissebb alkotmányi kereteknek kellett eleget tennie: mint tudjuk, Schmitt Pál hosszas mérlegelés után aláírta azt az alkotmánymódosítást, amely szerint költségvetési, adó- és járulékügyekben nemcsak az Alkotmánybíróság hatásköre korlátozott, hanem magát az indítványt is csak akkor vizsgálhatja érdemben, ha az kizárólag az élethez és az emberi méltósághoz, személyes adatok védelméhez, a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához, stb. fűződő jogok sérelmére alapozza az alkotmányellenességet.
(Ami magát ezt az alkotmánymódosítást illeti, az ezt támadó indítványt ma szintén beadtam, annak szövege a korábbi bejegyzésben olvasható. Ha már ott jártam, beadtam egyet annak az alkotmánymódosításnak a megsemmisítése érdekében is, amely visszamenőlegesen vet ki különadót, ennek szövegét ld. lejjebb.)
Itt tehát nem volt helye olyasmikre hivatkozni, mint jogbiztonság, vagy a tulajdonhoz való jog, kizárólag valamelyik nevesített alapjog sérelmét lehetett felhozni. Íme:
A Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága
Budapest Tisztelt Alkotmánybíróság!
A 2010. évi CI. törvény akként módosította a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvényt (a továbbiakban: Tbj.), az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról szóló 2005. évi CXX. törvényt, továbbá az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvényt (e három jogszabály a továbbiakban együtt: módosított törvények), hogy az e törvények szerinti foglalkoztatotti jogviszony alapján fizetendő magánnyugdíj-pénztári tagdíj mértékét 2011. december 31-éig 0 %-ra csökkentette, miközben a nyugdíjbiztosítási járulék mértékét a magánnyugdíjpénztár-tagok esetében a korábbi magánnyugdíj-pénztári tagdíj mértékével egyenlő mértérkben megemelte.
Ennek eredményeként a magánnyugdíj-pénztári tagok a támadott törvény szerinti 14 hónap alatt nem jogosultak megtakarításaikat gyarapítani, holott a magánnyugdíj-pénztári rendszer megalkotását követően abban a hiszemben döntöttek a taggá válás mellett, hogy megtakarításaik felett kizárólagos rendelkezési joguk van, s e megtakarításaik hozadéka biztosítja majd időskori járandóságukat.
Az Alkotmány 54. §-a védi az emberi méltóság jogát. Az emberi méltóság anyajogából levezethető az önrendelkezés, az önmegvalósítás joga, ez viszont magával hozza az öngondoskodás jogát is. A támadott törvény sérti az emberi méltóság alapjogát, holott annak tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége lenne.
A kifejtettek miatt a támadott törvény alkotmányellenes, ezért indítványozom annak a kihirdetésére visszamenőleges hatályú megsemmisítését.
Budapest, 2010. november 17. Tisztelettel:
Dr. Nehéz-Posony Márton
Meglátjuk. Alább pedig a különadó ügyében írott indítvány:
Tisztelt Alkotmánybíróság!
A 2010. évi CXIX. törvény 2. §-a módosította a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 70/I. §-ának (2) bekezdését. Ennek alapján „a közterhek viselésére szolgáló forrásokból, valamint az állami vagyonnal gazdálkodó, illetve az állam többségi tulajdonában vagy irányítása alatt álló szervezetek részéről juttatott jövedelemre, az adott adóévet megelőző ötödik adóévtől kezdődően, törvény a jövedelem mértékét el nem érő kötelezettséget állapíthat meg.”
Indítványozom, hogy az Alkotmánybíróság semmisítse meg a hivatkozott törvénymódosítást, mert az alkotmányellenes a következők miatt.
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.
A jogállamiság magába foglalja a jogbiztonságot, ezen belül a kiszámíthatóságot, amiből következik a visszamenőleges hatályú, a jogi norma címzettje számára kedvezőtlen tartalmú jogalkotás tilalma. A támadott alkotmánymódosítás azonban minden további megkülönböztető ismérv nélkül teszi lehetővé a visszamenőleges hatályú adóztatást az állami forrásból származó jövedelmekre. Ez ellentétes az Alkotmánybíróság 184/2010 (X. 28.) számú határozatával is, amely viszont az Alkotmánybíróságról szóló 1989 évi XXXII. törvény 27. § (2) bekezdése alapján mindenkire, így az alkotmányozó hatalomra is kötelező.
Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlatában tartózkodott az Alkotmány módosításainak alkotmányossági szempontú vizsgálatától. Tekintettel azonban arra, hogy az alkotmányosságot nem csak az Alkotmány írott szövege hordozza, hanem mindazok a mögöttes jogelvek, amelyek az írott szöveg kodifikálását inspirálták, továbbá az alkotmánybíráskodás gyakorlata során kialakított jogértelmezés tételei is, az Alkotmánynak az írott szövege sem állhat ellentétben ezekkel a jogelvekkel (más, de az Alkotmánybíróság gyakorlatából származó megfogalmazással: a láthatatlan alkotmánnyal). Ebből következően ha az Alkotmány módosítása ellentétesnek bizonyul olyan alapvető alkotmányossági elvekkel, mint például a visszamenőleges hatály tilalma, a nullum crimen sine lege, a nulla poena sine lege elve, a normavilágosság és a kiszámíthatóság követelménye, akkor az Alkotmánybíróságnak a jogállamiságból fakadó alkotmányi, továbbá a saját eljárására vonatkozó törvényi kötelessége ezen módosítások alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése.
Budapest, 2010. november 19. Tisztelettel:
Dr. Nehéz-Posony Márton
Gratulálok, remélem eredménye is lesz a fáradozásodnak. Kéri Tamás
VálaszTörlésVégre valaki, aki jogi szavakkal, érdemben meg tudta írni azt az indítványt, amivel azt gondolom többezren - de én biztosan - egyetértünk! Nagyon kíváncsi vagyok, milyen választ fog kapni rá, kérem, ha nem ütközik jogi akadályba, a választ is tegye közzé! Köszönettel: Dunai Lívia
VálaszTörlés