Rogán Antal adóssága

Most, hogy Rogán Antal képében a Fidesz elhatárolódott a legszélsőségesebb uszító ideológiától, bizony ideje továbblépni, és visszaállítani az értékválasztás szabadságát annak eredeti állapotába.

Becsületes dolog volt Rogán Antal részéről, hogy a náci Gyöngyösi Márton téves fogalmazása után felszólalt az emberek közötti faji és más diszkrimináció ellen. Nincs okom rá, hogy az őszinteségét kétségbe vonjam.

Éppen a beszédében elmondottak világítanak rá ugyanakkor arra az óriási ellentmondásra, amely a náci ideológiától való elhatárolódás, és aközött feszül, amit a Fidesz az alkotmányozó többség birtokában naponta művel.

"Nem fogadhatjuk el, hogy Magyarország bármely polgárát csak azért, mert más felekezethez tartozik, vagy más nemzetiségből származik, más értékeket részesít előnyben, méltóságában megsértsék, önbecsülésétől megfosszák, szabadságát elvegyék, listával fenyegetőzve megbélyegezzék." Nagyon helyes, így is kell működnie, egy modern, demokratikus jogállamnak.

Ez azonban azt is jelenti, hogy sem a vallás, sem a nemzetiségi hovatartozás, sem ideológiai meggyőződés nem képezheti a közjogi berendezkedés minősítő ismérvét. Márpedig az Alaptörvénynek nevezett jogszabályban ilyeneket olvasunk: „Elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét”, „Valljuk, hogy az egyéni szabadság csak másokkal együttműködve bontakozhat ki”, „Valljuk, hogy a közösség erejének és minden ember becsületének alapja a munka, az emberi szellem teljesítménye”, stb. Mindezt abban a "Nemzeti hitvallásnak" nevezett részben, amelynek többes szám első személyű alanya mi, a magyar nemzet tagjai vagyunk, akik az etnikai hovatartozást ezzel közjogi jelentőséggel ruháztuk fel. S ez az a nemzeti
hitvallás, amelyről a jogszabály azt is mondja, hogy "az Alaptörvény rendelkezéseit azok céljával, a benne foglalt Nemzeti hitvallással és történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban kell értelmezni".

Mindazok az értékválasztások tehát, amelyeket "MI, A MAGYAR NEMZET" tagjai helyesnek tartunk, mások számára is kötelezően helyesek, immár közjogi érvénnyel.

"Nem felejthetjük el, hogy ezek a népirtások minden esetben listákkal kezdődtek. Nem felejtjük el a numerus clausust és az embereket megkülönböztető törvényeket." Ezekben is igaza van Rogánnak. Én a helyében azonban visszalépnék még egy lépéssel. Én azt mondanám, hogy a listázások mindig azzal kezdődtek, hogy egy értékrend hívei rá akarták erőltetni az értékeiket egy másik értékrend híveire. Például azzal, hogy választásra kényszerítik a szülőket: hittanra, vagy erkölcstanra járatják-e gyermeküket (harmadik lehetőség nincs), holott a vallásszabadság magában foglalja azt is, hogy bárki tartózkodjék a vallási meggyőződése kinyilvánításától.

Az egyéni jogok garantálása, az egyének megvédése bármely diszkriminációval szemben azzal kezdődik, hogy maga az állam ideológiailag semlegesen működik. Mégpedig éppen egy evangéliumi alapösszefüggés okán: ne tégy olyat felebarátoddal, amit magadnak nem kívánnál.

Bárki tulajdonát elvonhatja a kormány

Visszacsempészte a Fidesz a kisajátításról szóló törvény módosításába azt a rendelkezést, amely szerint kiemelt beruházások esetében nem kell vizsgálni, hogy a közösségi előnyök jelentősen meghaladják-e a tulajdonjog korlátozásával járó hátrányt. Ez azt jelenti, hogy ha a kormány kiemelt beruházásnak nyilvánít bármit, akkor az annak megvalósításához szükséges ingatlant lényegében akadálytalanul elvonhatja.

A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium még júniusban tette közzé a honlapján a kisajátítási eljárásról szóló törvény módosítására irányuló javaslatát. Ebben már szerepelt az a „könnyítés”, amely szerint a közösségi előnyök és a tulajdonelvonással járó hátrányok között nem kell mérlegelni, ha kiemelt beruházásról van szó.

A kisajátításról szóló 2007. évi  CXXIII. törvény csak kivételesen, meghatározott közérdekű célokból, gondosan körülírt feltételekkel, továbbá azonnali, teljes és feltétlen kártalanítás mellett teszi lehetővé, hogy bárki tulajdonjogát az állam elvonja.

A kisajátítási célok közé olyan célok tartoznak, amelyek esetében valószínűsíthető, hogy a közösség egészének érdekei indokolják a tulajdonelvonás e kivételes lehetőségének biztosítását. Ilyen a honvédelem, természetvédelem, környezetvédelem, település-rendezés, a közlekedési infrastruktúra fejlesztése, de például a kulturális örökségvédelem is.

Ha a célok adottak is, kisajátításra csak akkor kerülhet sor, ha az alábbi négy feltétel együttesen teljesül:

• a közérdekű cél megvalósítása tulajdonjogot korlátozó jog alapításával (például szolgalmi jog) nem lehetséges, és
• az ingatlan tulajdonjoga adásvétel útján nem szerezhető meg (mert például a tulajdonos az ajánlatot nem fogadja el), és
• más ingatlanon nem lehet a célt megvalósítani, és
• a közösségi előnyök a tulajdonjog korlátozásával járó hátrányt jelentősen meghaladják.

A KIM eredeti javaslata a kiemelt beruházások esetében ez utóbbi szempont mérlegelése alól adott volna felmentést. Az indokolás szerint: „A javaslat bővíti azon esetek körét, ahol nem szükséges külön vizsgálni azt, hogy kisajátítással biztosított közösségi előnyök meghaladják a tulajdonelvonással okozott kárt, ugyanis a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű ügynek minősített beruházások esetében ezen feltétel értelemszerűen már fennáll.” Ez az indokolás nem felelt meg már akkor sem a valóságnak, a kiemelt beruházásokról szóló törvény ugyanis a kisajátítás feltételeire vonatkozóan speciális rendelkezést jelenleg nem tartalmaz, tehát nem mondja, hogy a kiemelt beruházások esetében a közösségi érdek szükségképpen megelőzi a magánérdeket.

A parlamentnek végül benyújtott szöveg viszont az említett rendelkezést érdekes módon nem tartalmazta.

A zárószavazás előtti egységes javaslatba azonban a tulajdonjogot korlátozó módosítás változatlan formában visszakerült. Ha tehát így fogadja el a parlament, akkor akár kormányrendelet alapján is el lehet vonni valakinek a tulajdonát, s ezzel szemben az illetőnek lényegében hatékony bírói felülvizsgálat sem áll rendelkezésére, hiszen maga a törvény ad felmentést a két érdek közötti ütközés mérlegelése alól.

Az egységes javaslatba egy képviselői módosító indítvány csempészte vissza a KIM eredeti javaslatával egyező szöveget, amelynek az indokolása is szó szerint megegyezik a KIM előterjesztésében szereplő indokolással.

A módosító indítványt egy Kulcsár József Ferenc nevű fideszes képviselő jegyzi. Életrajza szerint először autószerelői képesítést szerzett, majd gimnáziumi érettségit.

Az én október 23-ám

Ha beszélnék október 23-án, valami ilyesmit mondanék:

Ahol a hatalomnak nincs korlátja, ott zsarnokság van. Ahol a hatalom jóindulatán múlik, hogy valaki élhet-e a jogaival, ott nincs valódi szabadság. Valódi szabadság ott van, ahol a hatalmat előre kiszámítható törvények korlátozzák.

Gyakran mondják, hogy az egyszerű embereket nem érdeklik az olyan elvont dolgok, mint a jogállamiság, vagy a szabadságjogok, mert ezektől nem lesz senkinek több a pénze. Én nem hiszem, hogy az úgynevezett egyszerű emberek így gondolkodnának, de azt sem hiszem, hogy ez az állítás igaz lenne. Szerintem mindenki meg tudja érteni, át tudja érezni, hogy ha a hatalom korlátlan, akkor az előbb-utóbb az ő létfeltételeit is veszélyezteti. Egy ilyen országban a mindenkori többség tetszése szerint hozhat emberek millióit hátrányosan érintő szabályokat, 98 százalékos adót vethet ki, elrabolhatja a megtakarításaidat törvényi úton. De akár dönthet úgy is, hogy az ingatlanodra nagyobb szüksége van az államnak, mint neked. Egy korlátok nélküli hatalom ezt azért teheti meg, mert nincs olyan intézmény, amely ebben neki gátat szabna.

Ráismer valaki erre az országra?

Egy olyan országban, ahol a bíróságok vezetése egyetlen ember, egy kormánypárti képviselő feleségének a kezében összpontosul, mindenki ki van téve annak, hogy ha a hatalom számára nem kedves, akkor akár a tyúkperében is a hatalom fogja diktálni az ítéletet. Ha jogvitád van az állammal, megtörténhet, hogy a bíróság kormánypárthoz kötődő vezetése egy hozzá lojális bíróhoz helyezi át az ügyet, és esélyed sem marad a jogszerű döntésre.

Ha munkavállalóként elégedetlen vagy, egy korlátok nélküli hatalom uralma akár egy egyik éjszaka benyújtott, másnap hajnalban elfogadott, délelőtt kihirdetett és délután hatályba lépő törvénnyel is megfoszthat az érdekérvényesítés törvényes lehetőségeitől.

Mindezek együtt már kinek-kinek a létbiztonságát is fenyegetik, ami viszont olyan államban, amelyben a hatalmat hatalom korlátozza, nem történhet meg. Szó sincs tehát arról, hogy a jogállamiság valami elvont értelmiségi agyszülemény volna. Éppen akkor lehet mindenki biztos abban, hogy a munkájával, szorgalmával, tehetségével arányosan gyarapodik, ha az állam biztosítja ennek kereteit, nem pedig áthágja őket. Éppen a jogállam nélkül nem lehet tehát senki biztos abban, hogy holnap is jut étel az asztalra, vagy ruha a gyereknek.

A jogállam mindannyiunk közös kincse tehát, mert csak általa biztosítható mindannyiunk szabadsága, ami nélkülözhetetlen a jóléthez is. Vagy talán vissza akarunk térni a Kádár-rendszerbe, ahol volt ugyan kevéske jólét, de nem volt szabadság? Tényleg ezt akarnánk átadni a gyerekeinkek, unokáinknak?

Gyakran mondják azt is: nem kellett volna ez a nagy fene szabadság, hiszen azzal csak a fehérgalléros bűnözők járnak jól. Pedig nyilvánvaló: attól, hogy egyesek bűncselekmények elkövetésére használják fel a szabadságot, nem a szabadságról kell lemondanunk, hanem következetesen üldöznünk kell ezeket.

A jelenlegi magyar állam nem jogállam, mert nincs olyan hatalmi tényező, amely érdemben szembe tudna helyezkedni a jelenlegi többség jogfosztó magatartásával. Az Alkotmánybíróság már kormányhoz hű bírákkal van tele, s nem is fordulhat hozzá bárki, csak az, aki már elszenvedett egy jogsértést. A bíróságokat a kézi vezérlés fenyegeti, a független intézmények pártirányítás alatt állnak, ha tehát a többséggel szemben keresel védelmet, nincs hova fordulnod. Ne legyenek kétségeink: a magyar kormány látszólag eleget kívánt tenni a bíróságok függetlenségével kapcsolatos európai aggodalmaknak, de a módosított törvény alapján is kizárólag a kormánypárthoz közel álló vezető jogosult kiírni és elbírálni a bírói pályázatokat, ami azzal a veszéllyel jár, hogy előbb-utóbb a bíróságok a Fideszhez lojális, nem pedig független bírókkal lesznek feltöltve.

Nektek, nekünk, mindannyiunknak, akik demokratának valljuk magunkat, ezért az az elsődleges feladatunk, hogy átmenetileg emelkedjünk felül a világnézeti különbségeken, és hozzunk létre egy olyan választói többséget, amely képes lesz a következő választáson ismét kétharmados többséget elérni, és ezáltal visszaállítani a hatalom jogállami korlátait.

Ez természetesen iszonyú nehéz feladat lesz, hiszen a jelenlegi hatalom úgy működik, mint a legócskább diktatúrák: képtelen elviselni a kritikát, ezért elhallgattatja a neki nem tetsző sajtót, és minden eszközzel megpróbálja majd megakadályozni, hogy az ellenzéki erők egyáltalán bármilyen eredményt elérjenek a következő választáson. Ezért számunkra nem az a kérdés, hogy melyik párt ígér több juttatást, hiszen ilyet ma felelősen egyik sem ígérhet, hanem az, hogy meg tudunk-e egyezni abban: jogállami intézmények nélkül világnézetekre sincs szükség, mert úgyis az lesz, amit a hatalom akar.

Végleg kizárná a jogellenesen elzavart bírókat a kormány

A saját maga által előidézett alkotmányellenes helyzetre hivatkozva akadályozná meg a kormány a kirúgott bírák visszahelyezését.

Az Alkotmánybíróság július közepén mondta ki, hogy a bírák nyugdíjkorhatárának egyik pillanatról a másikra történt leszállítása 62 évre azért alkotmányellenes, mert sérti a bíró elmozdíthatatlanságának elvét, ezen keresztül a jogállamiságot. A sérelmezett előírást a hatályba lépésének napjára visszamenőleg semmisítette meg, anélkül azonban, hogy elrendelte volna a jogellenesen megszüntetett jogviszonyok helyreállítását.
Ezért több munkaügyi perben a bíróság azt állapította meg, hogy a szolgálati jogviszonyt jogellenesen szüntették meg, és visszahelyezték a bírót stallumába. Igaz, e perekben még csak elsőfokú ítéletek születtek, és az is igaz, hogy nem minden bíró perelt, bízva az Alkotmánybíróság döntésében.
Azt, hogy a szuverenitásukat őrző, ezért kezelhetetlenül megbízhatatlan bírókat ennek ellenére néhány éven belül el lehessen zavarni, egy most benyújtott törvénymódosítási javaslat garantálná, amely -- az alaptörvény módosítására irányuló javaslattal párhuzamosan -- 65 évben állapítaná meg a bírák nyugdíjkorhatárát. Azt ugyanis nem írja elő, hogy a köztársasági elnöknek hatályon kívül kellene helyeznie a perrel nem támadott felmentő határozatokat.
Tartalmaz viszont egy olyan megszorítást, amely végérvényesen elzárja a jogellenesen kényszernyugdíjazott, de pert nem indító bírákat a jogviszonyukba való visszahelyezéstől. Kimondja ugyanis: "Nem nevezhető ki bíróvá az a személy, akinek a részére öregségi nyugdíjat, korhatár előtti ellátást vagy olyan más pénzbeli ellátást folyósítanak, amelyet a nyugdíjkorhatár betöltésekor hivatalból öregségi nyugdíjként kell továbbfolyósítani". Eszerint tehát az a tényhelyzet, hogy valakinek nyugdíjat folyósítanak, eleve kizárja a bírói hivatalviselést. Hiába mondta ki tehát az Alkotmánybíróság a kényszernyugdíjazás jogellenességét, az így elküldött, s nyugdíjat kapó bírók ismételt kinevezésének maga az alkotmányellenes helyzet lesz az akadálya.
S annak érdekében, hogy ez a rendelkezés a pert indító bírák esetében is egészen bizonyosan alkalmazható legyen, a törvény kimondaná, hogy a szolgálati jogvita alapján nem helyezhető vissza bírói tisztségébe az, aki a határozat meghozatalakor a bírói kinevezési feltételeknek nem felel meg. A szándék nyilvánvalóságát alátámasztja az ezen módosításhoz fűzött, meglehetősen cinikus indokolás, amely szerint: "garanciális szabály, hogy amennyiben egy bírót jogellenes felmentés miatt visszahelyez a bíróság bírói tisztségébe, ekkor is teljesülnie kell a kinevezési feltételeknek".
Ha tehát a felmentés jogellenességének megállapítása iránti perben a másodfokú bíróság e rendelkezés hatályba lépését (előre láthatóan jövő január 1-ét) követően döntene, akkor az alkotmányellenes nyugdíjazás tényét mint kizáró okot kellene hivatalból figyelembe vennie.
Ősi alapelv, hogy saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki nem hivatkozhat. Most ebben is új idők jönnek.

Az előzetes regisztráció alkotmányellenessége

Amint az várható volt, a kétharmados többséggel rendelkező kormánypárt a választási rendszer átszabásával folytatja a hatalma tartósítását szolgáló közjogi rombolást. Ezúttal a választók előzetes regisztrációját vették fontolóra, annak érdekében, hogy csökkentsék azoknak a választóknak az arányát, akik bizonytalanok, s ezáltal populista ígéretekkel megvehetők.
Önmagában is érdekes, hogy épp a Fidesz félti a populizmustól a választási rendszert, de itt most csak azt vizsgáljuk meg: összhangban állna-e egy ilyen rendszer az általános, egyenlő és titkos választójog alkotmányos alapelvével.
A sajtóban megjelent elképzelések szerint a választásokon választóként az vehetne részt, aki a szavazás napját megelőzően bizonyos idővel választóként regisztrálja magát. Aki tehát határidőben nem iratkozik fel a választói névjegyzékbe, nem jogosult szavazni.
A választók nyilvántartása természetesen megoldott kérdés, az előzetes regisztráció tehát a választás technikai lebonyolítását semmiben nem befolyásolja. Mindössze arra kényszeríti a választókat: fejezzék ki szándékukat, hogy ténylegesen is kívánnak-e élni választójogukkal.
A választójog a közösség tagjának az a joga, hogy a köz ügyeiben részt vegyen. Ez egyfelől magába foglalja, hogy a választó kinyilvánítsa politikai akaratát, de azt is, hogy a kinyilvánítástól tartózkodjék.
Magába foglalja ugyanakkor a választójog azt is, hogy a választó e vonatkozásban akár a szavazás napján, akár az utolsó órákban meggondolja magát. Ha tehát egészen a szavazás napján délutánig úgy gondolta, hogy nem kíván élni választójogával, a választójog egyenlősége alapján megilleti az a jog, hogy a döntését egészen a szavazás végéig megváltoztassa. Ha e döntését csak egy bizonyos határidőn belül hozhatja meg, e határidőn túl pedig már nem gyakorolhatja választójogát, akkor a választójog egyenlősége, a döntés szabadsága sérül.
Nagy biztonsággal kijelenthető tehát, hogy a választójog határidőn belüli, előzetes regisztrációhoz kötése alkotmányellenes lenne.
Tartok tőle azonban, hogy mire ez az alkotmányossági kérdés felmerül, nem lesz olyan fórum, ahol egy ilyen szabályozás megtámadható lenne, mivel addigra az Alkotmánybíróság végleg szanálja magát.
Így a magam részéről abban találok megnyugvást, hogy a Fidesz 2014-ben nem kíván populista ígéretekkel választást nyerni. Pedig választás, gondolom, lesz.

Valóban visszaállítja-e a kormány a bíróságok függetlenségét?

A bíróságok igazgatásáról szóló törvény folyamatban lévő módosítása sem változtat azon a helyzeten, hogy az Országos Bírói Hivatal elnöke lényegében egymaga jogosult bírói kinevezésekről és felmentésekről, áthelyezésekről és kirendelésekről dönteni, ami lerombolja a bíróságok függetlenségébe vetett közbizalmat.

A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) határozza meg, milyen feladatokat lát el az Országos Bírói Hivatal elnöke. A 76. § (5) bekezdése szerint az OBH elnöke a személyzeti kérdésekkel kapcsolatos feladatkörében

·         kiírja a bírói álláspályázatokat,

·         javaslatot tesz a köztársasági elnöknek a bírák kinevezésére és felmentésére,

·         dönt a bíró áthelyezéséről,

·         dönt a bíró más szolgálati helyre történő kirendeléséről, ha a kirendelés nem a törvényszék és az illetékességi területén működő közigazgatási és munkaügyi bíróság, illetve járásbíróság között vagy a törvényszék illetékességi területén működő járásbíróságok között, vagy a törvényszék illetékességi területén működő közigazgatási és munkaügyi bíróság és a járásbíróságok között történik.

A bíróságok igazgatásának felügyeletét ellátó, a bírói önkormányzatiság elve alapján megválasztott Országos Bírói Tanácsról szóló 103. § nem tartalmaz olyan hatásköröket, amelyekkel az OBT az OBH elnökének a fenti jogkörök alapján meghozott döntéseit ellenőrizhetné, így például sem a bírói pályázatok kiírásában, sem azok elbírálásában nincs szerepe. Az OBT-t mindössze egy általános véleményezési és javaslattételi jog illeti meg, amely az OBH elnökét nem köti.

Megállapítható, hogy a bírák kinevezése és felmentése, továbbá a bírók áthelyezése és kirendelése körében az OBH elnökének egyszemélyi döntésével szemben jelenleg nem állnak rendelkezésre olyan jogi eszközök, amelyek egy esetleges hibás személyi döntést korrigálhatnának. Így megtörténhet, hogy az OBH elnöke javaslatára a köztársasági elnök, akinek szintén nincs érdemi felülmérlegelési lehetősége, egy politikailag bármely oldal javára nyíltan elfogult jogászt javasol bírói kinevezésre, avagy a bírák áthelyezésével vagy kirendelésével hoz létre olyan helyzetet, amelyben a pályájuk során elfogulatlanságukat évtizedek alatt bizonyító bírák nem járhatnak el a közérdeklődésre számot tartó, kiemelt ügyekben (és más ügyekben sem).

Az Európai Unió részéről megfogalmazott bírálatok hatására a kormány T/6393 számon beterjesztette a Bszi. módosításáról szóló törvényjavaslatot. Ez azonban a fent felsorolt, az OBH elnökének kezében túlzott személyi hatalmat biztosító jogi helyzeten nem változtat. Azokat a rendelkezéseket ugyanis, amelyek az OBH elnökének személyügyi hatásköreiről szólnak, nem érinti.

Ezért továbbra is alkotmányellenesnek tekinthetők az OBH elnökének hatáskörei, tekintettel arra, hogy a bírák kinevezése és felmentése, továbbá karrierjük egyéb lényeges elemeinek körében az érdemi döntés egyetlen személy kezében koncentrálódik, ami aláássa a bírák függetlenségébe és pártatlanságába vetett közbizalmat. (Ezt a közbizalmat amúgy is rontja, hogy az OBH elnöke a kormánypárt egyik meghatározó politikusának felesége.) A jogállamiság alapelve nélkülözhetetlenné teszi, hogy az állam az intézményrendszer szabályait úgy alakítsa ki, hogy azok alapján ne legyen kétséges a bírák függetlensége és pártatlansága.

Kívánatosabb lenne, ha az OBH elnöke egyedül nem lenne jogosult a fenti, a bíróságok személyzeti ügyeit érintő döntések meghozatalára, hanem döntései az OBT egyetértéséhez lennének kötve.

(A fenti írás a Jogászokkal a Demokratikus Jogállamért Egyesület állásfoglalásának tervezeteként készült.)