Immár a hatalmi ágak, a jogalkotó és a jogalkalmazó hatalom elválasztásának elvét tagadja a médiahatóság rendeletalkotási jogáról szóló Rogán-javaslat, amelynek indokolásából egyetlen szó sem felel meg a valóságnak.
Az persze igaz, hogy a szabályozás módja nem példa nélküli, hiszen januártól a legutóbbi alkotmánymódosítás alapján a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete is alkothat rendeletet, de ez természetesen csak az általa felügyelt intézmények körére terjed ki. A példa azonban nem egészen pontos, hiszen a korábbi jogalkotási törvény a Magyar Nemzeti Bankot is feljogosította rendelkezés kiadására, amelyek hatálya a pénzügyi intézményekre terjedt ki, egyéb jogalanyokra annyiban, amennyiben ezen intézmények szolgáltatásait kívánták igénybe venni (mint például egy átutalási vagy beszedési megbízás esetében).
Fennáll-e tehát bármilyen olyan ok, amely indokolná, hogy a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság mint jogalkalmazó szerv egyben jogalkotóvá is váljon?
A felügyelt intézmények oldaláról ez az ok nem áll fenn. Ellentétben ugyanis az MNB, illetve a PSZÁF által felügyelt intézményekkel, amelyek működése, számvitele, rendszeres adatszolgáltatási kötelezettsége a legapróbb részletekig szabályozott (a prudencia érdekében), a sajtószervek működése (még az új médiatörvény tervezett szabályai szerint is) elvileg a szabad szellemi tevékenységen alapul. Nincs tehát olyan, a működésben rejlő ok, amely a felügyelő szerv speciális, ágazati jogalkotási szerepét indokolná.
A törvényjavaslat indokolása persze álságosan azzal magyarázza az elképzelést, hogy azok a piaci körülmények, amelyek a hatósági díjakat befolyásolják, olyan gyorsan változnak, hogy azok törvényi szinten nem rögzíthetők. Ez több okból sem felel meg a valóságnak. Egyrészt a gyors törvényalkotás manapság nem tekinthető megoldatlannak. Másrészt a díjszámítás módját elegendő egyszer úgy rögzíteni a törvényben, hogy az korlátlan időre alkalmazható legyen.
A legszebb azonban az a mélységes aggódás, amely az indokolásból a hatóság függetlensége iránt kiolvasható. "A Hatóság függetlensége és autonómiája megköveteli, hogy az efféle szabályokat ne kormányrendelet vagy miniszteri rendelet tartalmazza." Vegyük észre azt a dicséretes önkorlátozást, amellyel a jogállam iránt amúgy is oly elkötelezett Fidesz meg kívánja őrizni a függetlenségét egy olyan intézménynek, amely kizárólag a saját képére jött létre. Más kérdés, hogy ha a hatóság teljes függetlensége a cél, akkor miért nem mindjárt törvényalkotói joggal ruházzák fel.
Felmerülhet persze, hogy a javaslat talán tényleg csak a hatósági díjak körében tenné lehetővé a rendeletalkotást Szalai Annamáriának. Ez azonban magából a szövegből nem derül ki. Hogy ez szándékos, arra viszont az új médiatörvény tervezetének ismeretében alappal következtethetünk, s ez tulajdonképpen megnyugtató. Ennek a tervezetnek a bírálói ugyanis általában arra hivatkoznak, hogy az gumiszabályokat tartalmaz. Nos, eljön az idő, amikor NMHH-rendelet mondja meg, mi a tárgyilagos és kiegyensúlyozott tájékoztatás, Szalai Annamária s. k. aláírásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése