Mi lesz itt? Eljut-e az Orbán-kormány intézkedései folytán kialakuló elégedetlenség egy olyan pontig, ahonnan nincs visszaút? Egyáltalán kialakul-e ez az elégedetlenség? Kezdeményei vannak (tüntetések a nyugdíjpénztárak ügyében, az Alkotmánybíróság védelmében, a közalkalmazottak védelmében, stb.), de egyelőre nem látható, ezek mennyire lesznek tartósak és mennyire mozgósítanak nagy tömegeket.
Három lehetőséget látok, egyik sem túl szívderítő.
Első lehetőség:
A ma még elégedetlenkedőket (akik elsősorban a magánnyugdíjpénztári megtakarításaik elrablását, a 98 %-os különadót, az egyéb adóváltozásokat és az indokolás nélküli kirúgás lehetőségét sérelmezik) a kormány osztogató politikával lekenyerezi. Maradnak tehát a belvárosi értelmiségiek, akik - mint magam is - alapvetően az Alkotmánybíróság hatáskörének csorbítását, illetve a véleménnyilvánítás szabadságának felszámolását tartjuk a legjelentősebb támadásnak a jogállamiság ellen, de ezzel kétségtelenül nem tudnak tömegeket megmozgatni. Az osztogatás rövid távon stabilizálja a Fidesz népszerűségét, középtávon azonban már csak a világgazdaság jelentős felgyorsulása tenné fenntarthatóvá, mert a finanszírozási igénye egyébként agyonnyomná a gazdaságot. A probléma tehát csak átmenetileg lenne kezelve.
Második lehetőség:
Az előzőhöz valamelyest hasonló verzióban a tiltakozások folytatódnak, de a tiltakozók lelkesedése nem növekszik, inkább alábbhagy, és a meglévő egzisztencia féltése további osztogatás nélkül is meggondolásra készteti az elégedetlenkedőket. A tiltkozók tehát lassan hazamennek, a jogállamiság hívei pedig lassan belenyugodnak a 70-es, 80-as évek puha diktatúrájához hasonló rendszer kiépülésébe. (Apám mondogatta 2002 táján, hogy azért nem örülne az Orbán-kormány újrázásának, mert akkor megint jönne egy "rendszer", amiből már volt elég. Hát most megkaptuk, ő viszont ezt már nem érhette meg.)
Harmadik lehetőség:
Ha azonban már rövid távon érzékelhetők lesznek az intézkedések negatív hatásai, az elégedetlenség állandósulhat, ami a tiltakozóhullám erősödéséhez vezethet. Ebben a verzióban a szakszervezetek, civil szervezetek, az egyetemisták (ismét) folyamatosan, sőt talán egyre intenzívebben napirenden tarthatják a sérelmezett ügyeket.
Gondoljuk végig, mi minden történhet ebben a helyzetben.
A szakszervezetek például azt látják, hogy a követeléseiket elmondták eddig az utcán, de nem történt érdemben semmi. Logikus lépés részükről a tiltakozás fenyegető jellegének eggyel magasabb fokra emelése. Útlezárások szervezése például, vagy éppen sztrájkoké.
Ebben a helyzetben a kormány két kézenfekvő választás előtt állna: vagy enged a követeléseknek, ami arcvesztéssel járna, vagy maga is kitart. Utóbbihoz muníciót ad a kétharmados többség, s nagy lesz a kísértés azt használni is (amint történt az az Alkotmánybíróság esetében). Logikus lépés lesz tehát az Alkotmány módosításával korlátozni akár a sztrájkjogot, akár a gyülekezési jogot. És akkor mi lesz itt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése