–
Jó napot, Doktor úr!
–
Dicsértessék! Mi a panasza?
–
Hát… valami furcsa émelygést érzek napok óta,
nincs étvágyam, gyenge vagyok, a szívem össze-vissza ver, nehezen kapok levegőt.
–
Látja-látja! Ha kicsit is odafigyelt volna!
–
Tudom, doktor úr, az utóbbi időben keveset
mozogtam, mindenfélét ettem…
–
Ha betartotta volna a Tízparancsolatot! Ezeknek
a nyolcvan százalékát elkerülte volna! Lehet, hogy az émelygést megúszta volna.
–
De hogy jön ide a Tízparancsolat?! Én beteg
vagyok!
–
Hja, kérem! Manapság mindenki beteg, de január
egytől ez nem számít, mert a tb csak arra fizet, ha a páciens betartotta a
Tízparancsolatot. Különben önköltséges. Ki van írva, nézze.
–
De én nem is vagyok vallásos!
–
Hát, ez az! Na jó, nézzük a tüneteket. Émelygés,
étvágytalanság, gyengeség, szívritmuszavar, nehéz légzés. Hm… Én vagyok az Úr,
a te istened, aki kihoztalak téged Egyiptomból. Emlékszik? Fogadjunk, hogy nem
is gondolt rá!
–
Hát, ami igaz, igaz, nemigen figyeltünk másra,
amikor hazahoztak minket Kairóból, mert az utazási iroda tönkrement…
–
Gondoltam. Na jó. Szokott-e faragott képeket
csinálni magának?
–
Hát, nem tudom, van-e jelentősége, de a hétvégén
a búcsúban vettem a feleségemnek egy Mária-képet…
–
Azt lehet. Így legalább az Úr nevét nem veszi
hiába a szájára.
–
Ez nem egészen igaz, mert kiderült, hogy a Mária-képet
Kínában gyártották, és amikor eszembe jutott, hogy mennyit fizettem érte,
bizony káromkodtam…
–
És még csodálkozik, hogy nehéz a légzése?! Melyik
nap volt ez?
–
Szombaton.
–
Akkor minden világos.
–
Öööö… azt hittem, hogy a szombat, az … tudja…
–
Benne van a Tízparancsolatban?
–
Igen.
–
Na látja. Nézze, én nem élhetem a maga életét
maga helyett, de megdöbbentő ez a felelőtlenség.
–
Tudom, doktor úr. És már azt is tudom, hogy a
szüleimmel sokkal nagyobb tisztelettel kellett volna beszélnem. Talán akkor nem
fájna így itt oldalt…
–
Reméljük, még nem késő.
–
De ölni nem öltem! Pedig sokszor gondoltam rá,
hogy ha a vallásosoknak szabad, akkor nekem is…
–
Az más. Az az igaz hit nevében történik! Igazán
tudhatná. Hogy állunk a paráznasággal?
–
Inkább tévézni szeretek manapság.
–
Helyes. Hát a lopás?
–
Nem foglalkozom közbeszerzésekkel, esküszöm.
–
Nono! Miféle hamis tanúbizonyság ez a
felebarátjára? Hogy akarja így rendbe hozni az emésztését?! Talán bizony
börtönbe akarja juttatni? Megkívánta a házát vagy a feleségét?
–
Nincsen nekem már felebarátom, Doktor úr! Aki
volt, mind a mi Urunk imádója lett. Nekem már csak tüneteim vannak…
