Immár a választók abszolút többsége (több mint fele) nem tudja megnevezni, melyik pártra szavazna, a Fideszből való kiábrándultság tehát nem a szocialisták táborát gyarapította. Ennek véleményem szerint az az oka, hogy a hagyományos szocialista problémamegoldást, az újraelosztás fokozását a választók többsége már nem tartja járható útnak.
Ötvenhárom százalékra emelkedett azon választójogosultak aránya, akik nem rendelkeznek pártpreferenciával, az Ipsos legutóbbi közvélemény-kutatása szerint. Ez mindenekelőtt természetesen a Fidesz táborának jelentős csökkenéséből fakad.
A kormányzó párt támogatottságának csökkenése hátterében első ránézésre az áll, hogy a "majd most minden jobb lesz" ígéretéből egyelőre nem sok valósult meg, sőt a hírek további, megszorításnak nem nevezhető megszorításokról szólnak (legutóbb a nyugdíjjogosultság megkurtításáról). Szép példája ennek a személyi jövedelemadózás átalakítása, amely valóban sokakat hátrányosan érintett.
Az Orbán-kormány "gazdaságpolitikai" intézkedései kristálytisztán mutatják, mi történik, ha egy politikai erő kizárólag gazdasági handabandázásra építi politikai kampányát, majd szembesül a cselekvési kényszerrel. Azzal a kényszerrel, hogy folytatni kell a Bajnai-kormány által megkezdett, de idő hiányában végig nem vitt költségvetési konszolidációt, különben az ország finanszírozhatósága kerül veszélybe. A Kósa-Szíjjártó befektetési tanácsadói vállalkozás tavaly nyári megnyilvánulása azt sugallta, mintha az új kormányerő még mindig ellenzékben érezné magát, s azóta is csak fokozatosan jutott el a Fidesz annak felismeréséig, hogy a költségvetést nem lehet egyszeri intézkedésekkel ("nyugdíjmentés", amelynek az alkotmányosságát most ne vizsgáljuk) tartósan rendbe tenni, mert reformok nélkül a hiány újratermelődik.
Azok az intézkedések tehát, amelyek mostanában napirenden vannak, így például a munkanélküli ellátásra való jogosultság korlátozása, az egészségügyi ellátás központosítása, vagy éppen a felsőoktatás intézményrendszerének átalakítása, kivétel nélkül az állam kiadásainak tartós csökkentését célozzák azáltal, hogy ezeknek az elosztási alrendszereknek a működését szabályoznák újra. A deficitet tehát nem pótlólagos forrásbevonással, de a jogosultságok változatlanul hagyásával csökkentenék, hanem a jogosultságok átalakításával.
Rögzítsük: ez homlokegyenest szembemegy a Fidesz eddigi "politikájával", hiszen pontosan ugyanezek az intézkedések voltak azok, amelyek ellen a Fidesz a leghangosabban tiltakozott, a nemzet közelgő halálát vizionálva. Választási ígéretei között sem szerepeltek ezek, amelyektől persze eleve naivitás volt bármiféle konkrétumot elvárni.
Annak megjegyzése mellett tehát, hogy a Fidesz a saját köpése alá áll (rondábban, de plasztikusabban megfogalmazva: segget csinál a saját szájából), az állam pénzügyeihez kicsit is értők aligha vonják kétségbe az elhatározott intézkedések célkitűzésének helyességét. Magam is egyetértek azzal, hogy az állam újraelosztó szerepét csökkenteni kell, és minél többeket kell ösztönözni a legális munkavégzésre. Ehhez azonban csökkenteni kell a társadalombiztosítási és szociális juttatásokra való jogosultak körét. Más kérdés természetesen, hogy pont egy világgazdasági válság idején kell-e mindezeket egyik napról a másikra meglépni. Ismét más kérdés, hogy a jogosultságok csökkentésének együtt kellene járnia a foglalkoztatást terhelő járulékok csökkentésével is, ellenkező esetben nem nő a legálisan munkát végzők száma.
Maga a célkitűzés tehát ismerős lehet már nagyon régről, éppenséggel helyeselhető is, csakhogy a Fidesz mindeddig tagadta ezek létjogosultságát. A 16%-os egykulcsos személyi jövedelemadó például nem azért fájdalmas, mert egykulcsos (az szja-rendszer a 17%-os adókulcs sávhatárának megemelése óta lényegében egykulcsos), hanem azért, mert az idén januártól csökkent az adójóváírás mértéke. Ha azonban emlékezetem nem csal, az adójóváírás megszüntetése, de legalábbis jelentős csökkentése Bokros Lajos programjának volt az egyik sarkalatos eleme már 1995-ben.
Ebben a helyzetben a legnagyobb ellenzéki erőtől, amely épp most készül kiköpni Gyurcsány Ferencet, természetesen nem várható más, mint annak ígérgetése, hogy majd amikor ők jönnek vissza, visszaállítják a szociális jogokat, megint jól megadóztatják a gazdagokat. Igaz, ennél többre lényegében Gyurcsány sem volt képes a 2008-as népszavazás után, amikor meghirdette a "bársonyos reformok" politikáját.
Az 53 százaléknyi bizonytalan szavazó azonban jelentheti azt is, hogy a választók többsége már nem vevő azokra a politikai erőkre, amelyek a társadalmi problémákat kizárólag újraelosztási problémákként láttatják (ennek egyébként egyik első jele a Fidesz 2006-os veresége volt, noha akkor tényleg sokadik havi nyugdíjakat is ígértek). Lehet, hogy ez a húsz év megtanította nekik: aki folyamatosan ígérget, sőt ráígér a másikra, az bizonyosan hazudik.
A magam részéről hitelesnek azt a politikai pártot tekintem, amelyik nem ígér több újraosztott jövedelmet, hanem amelyik az öngondoskodásra ösztönöz, még akkor is, ha ez átmenetileg fájdalmas lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése