2014. március 29., szombat

Az esélyegyenlőség téves értelmezése

Súlyosan jogsértő a Nemzeti Választási Bizottság azon határozata, amely szerint egy nem közszolgálati szerkesztőség ne választhatná meg szabadon, kit hív meg választási vitára és kit nem. A határozat vagy az esélyegyenlőség fogalmának alapvető félreértése, vagy egyszerű igazodás a hatalom elvárásához.

A Nemzeti Választási Bizottság jogsértőnek minősítette, hogy a Népszabadság és az ATV önként szervezett választási vitáira nem hívta meg a Jobbik képviselőit. A bizottság szerint ezzel a két szerkesztőség megsértette a választási eljárási törvénynek az esélyegyenlőségre vonatkozó előírását.

Ez azonban súlyos tévedés.

A választási eljárási törvény szerint az esélyegyenlőségnek a választási eljárásban, ezen belül a kampánytevékenység során kell érvényesülnie.

A kampánytevékenység fogalmába azonban a sajtó által szervezett vita nem értendő bele. A törvény szerint kampánytevékenységnek azok a tevékenységek minősülnek, amelyek célja a választói akarat befolyásolása. Ennek eszközei többek között a plakát, a jelölő szervezet vagy jelölt által történő közvetlen megkeresés, a  politikai reklám és a választási gyűlés.

E meghatározásból nyilvánvaló, hogy kampánytevékenységnek azok a tevékenységek minősülnek, amelyek során vagy a jelölő szervezet maga kezdeményez olyan cselekményeket, amelyek célja a választói akarat befolyásolása, vagy a választói akarat befolyásolása valamely meghatározott jelölő szervezet érdekében történik.
Egy nem közszolgálati szerkesztőség által szervezett vita esetében azonban a szerkesztőség célja nem a választói akarat befolyásolása, hanem a jelölő szervezetek álláspontjainak összevetése, ígéreteik komolyan vehetőségének ellenőrzése, ezáltal pedig a választók tájékoztatása. Alapvető különbség áll fenn tehát a jelölő szervezetek tevékenysége és a sajtó tevékenysége között: míg a jelölő szervezetek a saját álláspontjukat kívánják népszerűsíteni, addig a sajtó tájékoztatja a közönségét arról, melyik szervezetnek mely kérdésben mi az álláspontja.
A sajtóra a választási eljárási törvény abban a vonatkozásban rendeli alkalmazni az esélyegyenlőség követelményét, hogy a politikai reklámok közzétételére irányuló szerződéseket minden jelölő szervezetre nézve egyenlő feltételekkel kell megkötni.
Ez élesen elkülönítendő a szerkesztőség tájékoztató tevékenységétől, amelynek része lehet az egyes álláspontok vita formájában való ütköztetése is (amint az elég gyakran meg is történik például a „Vita”, „Pro és Kontra” vagy hasonló című rovatokban), s ezek szereplőinek kiválogatása a sajtó kizárólagos joga és szabadsága.
Ha tehát egy szerkesztőség úgy dönt, hogy nácikkal nem áll szóba, akkor ezzel a cselekményével nem sérti a választási eljárás esélyegyenlőségre vonatkozó előírását, hanem él azzal a szabadságával, amelynek a választási esélyegyenlőség nem mércéje, és amelyet ezért egy jogállamnak kötelessége elismernie és tiszteletben tartania.

Talán éppen a Nemzeti Választási Bizottságnak kellene a saját szemében a gerendát észrevennie, ahelyett, hogy a sajtószabadságot korlátozná. Az inkriminált határozat indokolásának végén ugyanis ez olvasható: „A Nemzeti Választási Bizottság hangsúlyozza továbbá, hogy a kifogásban megfogalmazott magatartás nem csak azt jelenti, hogy a műsorszolgáltató nem kívánja biztosítani a jelölő szervezetek esélyegyenlőségét az adott műsorokban, hanem annak a bizonyítéka is, hogy április 1. és 5. napja közötti 5 adást magába foglaló választási témájú műsorfolyamában egyáltalán nem kívánja az esélyegyenlőséget biztosítani.” Túlságosan erős a gyanú, hogy egy ilyen (kérelem és törvényi felhatalmazás nélkül, tényállás-tisztázás nélkül, a jövőre nézve merőben okszerűtlen levont következtetés útján kimondott) verdikt a jelenlegi hatalom iránti buzgó szervilizmus terméke, különösen annak fényében, hogy a kormány által közzétett önreklámok jogellenességét nem ez a testület, hanem a bíróság mondta ki.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése