A jogkorlátozás nem véd meg a terrortól

Egy esetleges terrorveszély a jelenleg hatályos jogszabályi rendelkezések keretei között is kezelhető, további jogkorlátozást semmi nem indokol. A jogkorlátozás ugyanis nem pótolja a megfelelő titkosszolgálati tevékenységet.

Simicskó István honvédelmi miniszter január 28-án a Magyar Honvédség értekezletén azt mondta, hogy „a terrorizmus ellen minden eszközzel fel kell lépni, (…) aki nem így gondolja, az a magyar emberek biztonságát teszi kockára”. Bízik ezért abban, hogy a parlament megszavazza a terrorveszélyhelyzetről szóló javaslatukat, hogy a legszélesebb eszköztárral – köztük a Magyar Honvédség erre felkészített erőivel – gondoskodhassanak a magyar emberek biztonságáról (forrás: http://www.kormany.hu/hu/honvedelmi-miniszterium/hirek/a-magyar-emberek-biztonsaga-a-legfontosabb).

E nyilatkozat feltételezi, hogy létezik kormányzati előterjesztés a terrorveszélyhelyzet kezelésére irányuló „szélesebb eszköztár” létrehozásáról, de e sorok írásakor a hivatalos forrásokban (kormany.hu, parlament.hu) ennek nincs nyoma. Egyelőre tehát csak a tagadásból tudunk kiindulni, miszerint a kormány nem törekszik teljhatalomra a terrorveszély ürügyén, ilyen nyilván eszébe sem jutna. (Közismert, hogy a kormány mindig is a fékek és ellensúlyok, a jogállami garanciák és a számonkérhetőség nagy híve volt, ami az Alkotmánybíróság hatáskörének és az indítványozás lehetőségének korlátozásától a legfőbb ügyész, a számvevőszék és a legfőbb bírói szerv elnöke személyén át a közvagyont érintő döntések nyilvánosságának korlátozásáig jól nyomon követhető.)

Ettől persze még lehet, hogy a terrorveszéllyel szemben tényleg csak további jogkorlátozásokkal lehet felvenni a harcot. Nézzük, így van-e.

Természetes, hogy a kérdés végig gondolásához különbséget kell tenni a ténylegesen bekövetkezett terrortámadás és annak veszélye között.

A jelenleg hatályos, „Alaptörvény” nevű jogszabály a szükségállapot szabályozása körében az élet- és vagyonbiztonságot tömeges méretekben veszélyeztető, fegyveresen vagy felfegyverkezve elkövetett súlyos, erőszakos cselekményekről beszél. Ha legalább egy ilyen cselekmény által előidézett veszélyhelyzet fennáll, az Országgyűlés, akadályoztatása esetén a köztársasági elnök, jelenleg is szükségállapotot hirdethet ki. Az erre vonatkozó garanciális szabályok (az Országgyűlés akadályoztatásának megállapítása, illetve a parlament utólagos tájékoztatása, és a parlament döntési jogköre az intézkedések jogszerűségét illetően) lényegében megegyeznek az 1989-es, jogállami alkotmány hasonló rendelkezéseivel.

A hatályos szabályok szerint szükségállapotban az alapvető jogok gyakorlása – az emberi méltóság tiszteletben tartása, a kínzás, embertelen bánásmód tilalma, az ártatlanság vélelme, védelemhez való jog, a nullum crimen és a nulla poena sine lege, illetve a jogorvoslathoz való jog kivételével – felfüggeszthető vagy korlátozható. Ma sincs akadálya tehát szükségállapot esetén a például a gyülekezés vagy a véleménynyilvánítás szabadsága korlátozásának, illetve felfüggesztésének.

Sőt, a rendkívüli jogrend részletes szabályait tartalmazó 2011. évi CXIII. törvény jelenleg is tartalmazza, mi minden és hogyan korlátozható például szükségállapot idején.

Így például elrendelhető a sajtótermékek és a tömegtájékoztatást szolgáló más közlemények előzetes ellenőrzése és a megjelenésük közzétételi engedélyhez kötése. Elrendelhető a rádió, televízió és egyéb tömegkommunikációs intézmény helyiségeinek, stúdióinak, műsorszóró adóinak, berendezéseinek és létesítményeinek igénybevétele, használatra való átengedése vagy ezek használatának mellőzése. Elrendelhető a postai, az elektronikus hírközlési szolgáltatások szüneteltetése, korlátozása és ellenőrzése, továbbá a távközlési és informatikai hálózatok és berendezések igénybevétele, az elektronikus hírközlő berendezés használatra való átengedése, illetve használatának mellőzése. A közúti, vasúti, vízi és légi járművek forgalma a nap meghatározott időszakára, meghatározott területre (útvonalra) korlátozható, illetve az ország egész területén vagy meghatározott részén ideiglenesen megtiltható. Korlátozható, illetve megtiltható a magyar állampolgárok külföldre utazása, a külföldiek beutazása, a külföldi személyekkel és szervezetekkel vagy intézményekkel való érintkezés és kapcsolattartás. Korlátozni lehet a lakosság utcán vagy más nyilvános helyen való tartózkodását (kijárási tilalom). A kijárási tilalmat és annak időtartamát a rádió, a televízió, a sajtótermék és hirdetmény útján, valamint a helyben szokásos módon a lakosság tudomására kell hozni. Közterületen tartandó rendezvény, nyilvános gyűlés a védelmi érdekek sérelme esetén megtiltható.

Látható tehát, hogy az államhatalom jelenleg is rendelkezik számos olyan eszközzel, amely az ország védelme érdekében alkotmányos jogokat korlátoz.

Kétségtelen, hogy jelenleg a szükségállapot kihirdetéséhez legalább egy, legalább előkészületi szakba jutott terrorcselekmény szükséges. Az a kérdés, hogy fennáll-e ilyen helyzet, viszont alapvetően titkosszolgálati kérdés, aminthogy a vele szemben való védekezés is. A gyülekezési jog, a sajtó szabadsága vagy az internet korlátozásával nem pótolható a titkosszolgálati munka, és semmi nem támasztja alá, hogy az ilyen intézkedések hatékonyak lennének a terrorfenyegetéssel szemben. Ha ugyanis egyesek visszaélnek a szabadságjogokkal, az nem szolgálhat magának a szabadságjog korlátozásának alapjául. Ez pedig alapvető kérdés abból a szempontból, hogy felmerülhet-e egyáltalán a jogkorlátozások szükségessége és arányossága (ha ez számít még valamit egyáltalán).

Ha azonban bármi alá is támasztaná az összefüggést, felmerül a kínzó kérdés: miért nem írták az „Alaptörvény” rendkívüli jogrendről szóló rendelkezései közé a terrorveszélyhelyzet fogalmát és következményeit a kezdetektől? A terrorveszély fogalma nem volt ismeretlen az „Alaptörvény” megalkotása előtt Európában sem. És ne feledjük, hogy a terrortól való félelmet kihasználó menekült- és bevándorlóellenes kampány az egy évvel ezelőtti Charlie Hebdo-merénylethez kötődik, igaz, akkor még az irányadó kinyilatkoztatás az volt, hogy a „gazdasági bevándorlás rossz dolog”, s csak ettől kiindulva jutottunk el a menekültekkel szembeni kerítésen át a menekülteknek a terroristákkal való azonosításig. Ami körülbelül annyira igaz, mintha az ember azt állítaná, hogy minden fideszes egy korrupt tolvaj, akinek még modora sincs, viszont hűségesen asszisztál Orbán Viktor bármely újabb, hatalmat koncentráló és az ellenőrző mechanizmusokat korlátozó törekvéséhez. Jelenleg ez legalábbis a látszat (és természetesen az, hogy e sorok írója kockára akarja tenni a magyar emberek biztonságát, stb.).